Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pszichologia

2008.11.29

LEPISILT a kutyám

Több mint két éve élek kettesben, emeleti talásomban egy kistermetű, ajándékba kapott, keverék kutyusommal, - Csöpivel.
Napközben, rövid időre gyakorta hagytam eddig is egyedül a lakásban, különösebb probléma nélkül. De most, a múlt héttől, egy új helyzet állt elő. Naponta kminimum 4 óra időtartamra egyedül kell Csöpit hagynom. Már készülődésemet látva ideges lesz, mindent rágni kezd az előszobában. Tegnap pedig az egészet betetőzve, miután cipőmet fölhúztam, - lepisilt.
Mi az oka a viselkedésének és mit lehet ellene tenni ?

Mindig örömmel fogadom, ha egy kutyatartó az okát akarja tudni a kutyája viselkedésének. Mert csak az okok ismeretében lehet megoldást keresni és találni.

A kutya származásánál fogva egy falka állat, amelyik a domesztikáció (háziasítás) folyamán is megőrizte a magas szintű szocializált tulajdonságait. Jelen esetben Csöpi egy csupán két tagból álló, de valószínűleg még is jól funkcionáló ember / kutya falkában él. Van étel és ital, van egy megszokott, a környezettől jól körülhatárolt és védett közös használatú élettér. Nem utolsó sorban van egy a falkavezér szerepét ellátó ember, egy társ, akinek jó a közelében lenni, mert ő az aki a fentiekben fölsoroltakat előteremti, illetve azok fölött rendelkezik.

A legtöbb kutya elfogadja ugyan, ha több-kevesebb időre egyik-másik társ, (falkatag) vagy a gazdája (falkavezér) egyedül hagyja. De minden kutyában van egy úgynevezett „elszakadási félelem“. Ez a kutya fajtájától, nemétől, életétől, tartási körülményeitől függően kisebb vagy nagyobb mértékű lehet. Ebben az esetben egy lelki és szellemi traumáról beszélhetünk, amely bizonytalanságot okoz az álatban. Ez esetben egy cselekvéskombináció történik, amely számára teljesen kiszámíthatatlan eredményű lehet. A gazdi, a társ, a falkavezér eltávolodik – és vagy visszajön, vagy nem. Az esély a kutya számára 50 – 50 %, a létező legbizonytalanabb és ezért számára a legförtelmesebben elviselhető. A korábbi esetekben valamilyen jelzések, akarva – akaratlanul – tudatták vele, hogy az egyedüllét csak rövid ideig fog tartani és a gazdi visszatérésének pozitív élményével fog záródni. Ezen tapasztalatai meggyőzték arról, hogy érdemes várni, aludni, a lakást őrizni, - mert majd egy kis idő múlva az „embertárs“ majd visszatér. Az említett új helyzet egy alapvetően más, a kutya tudatában, szokásrendszerében az előbbiekkel nem összeegyeztethető állapotot teremt. Ez őt elbizonytalanítja, ezt ő nem akarja és a maga módján megpróbálja ezt jelezni, esetleg megakadályozni a történés menetét. Csöpi, a megváltozott életritmus miatt valószínűleg egy rendkívül magas stresszállapotba került. Ma már trudjuk, hogy a különböző stresszhatásoknak milyen élettani kihatásai vannak a kutyák esetében.

Az állatpszichológia két fajta stresszállapotot különböztet meg: A pozitív- és a negatív hatásút.

Jelen esetben a kutyust egyértelműen az utóbbi érinti.

A pisilésnek a kutyáknál több oka is van.

- A húgyhólyagban felgyülemlett vizeletet ki kell ürítenie.

- A vizelettel a kutyák egy bonyolult kódrendszer révén kommunikálni és jelölni tudnak. Ennek alkalmazása fontos tényezője lehet a falkán belüli rangsornak.

- A harmadik okot, mi emberek úgy szoktuk fogalmazni, hogy „az izgalomtól (idegességtől, félelemtől, ijedségtől) majdnem bepisiltem“

Nos az Ön kutyájával az utóbbi fordult elő – a „majdnem“ nélkül, és ráadásul még a másodiknak említett okkal kombinálva. Ugyan is a nagyfokú félelem okozta stressz az adrenalin kiválasztáson keresztül úgy befolyásolta a kutya idegrendszerét, hogy hirtelen vizeletingert (is) okozott. Ezt az ingert már képtelen volt visszatartani és egyúttal fölhasználta az Ön végsőnek tűnő megjelölésére.

Ma már számtalan jó lehetőség és módszer van a kutyák egyedülléti magabiztosságának a megerősítésére.

Kutyánként és esetenként változó, hogy milyen tréning és szoktatás vezet eredményre.

A stresszállapot föloldását, egy speziális kérdőív kitöltése után, a gazdival közösen kidolgozott ASP (Anti Stress Programm) keretén belül, rendszerint Bach-virág terápiával vagy homeopatiás kezeléssel kiegészítve lehet elérni.

 

Lehet egy kutya FÉLTÉKENY?

Nekünk egy másfél éves kicsi, ivartalanított, Jack Russell terrierünk van. De meglehetősen domináns. Szeretnék tanácsokat kérni, hogy miként kerülhetjük el a családon belüli, főként a csecsemő korú gyermekünk irányába mutatkozó féltékenykedését. Miként függ össze egy kutya domináns viselkedése a féltékenységével? Szeretném, ha ebben segítene.

 

A lap legutóbbi számában válaszoltam a gyerek–kutya problémát fölvető olvasónknak, azon tanácsaimat önöknek is ajánlom. De természetesen az ön által vázolt helyzet azt hiszem szintén sokakat érint.

Mindjárt az elején kijelenthetem, hogy féltékeny kutya nincs.

Amit mi, emberek féltékenységnek nevezünk, az egy érzelmi, pszichikai reakció. Szeretünk, érzelmileg kötődünk egy személyhez és nem akarjuk, hogy ez a személy egy másik ember irányába szerelmi, érzelmi kapcsolatot alakítson ki. Irigyeljük a harmadik személytől a számunkra fontos személyt. Egy pszichikai és fizikai reakciót vált ki bennünk, és megpróbáljuk megakadályozni azt a másik kapcsolatot.

Ilyen vagy hasonló reakció, érzelmi és pszichikai értelemben egy kutyában nem játszódik le.

A kutya – ugyanúgy mint őse, a farkas – falkaállat. Csak is egy jól felépített, egyértelmű és jól működő rangsor-rendszerben érzi jól magát, és tud problémamentesen élni. A rangsor-rendszernek az ember–kutya közös falkában is nagy jelentősége van. A problémamentes együttélés csak akkor tud hosszú távon megvalósulni, ha a falka ember tagjai a rangsor-rendszerben mind fölötte állnak a kutyának.

Azokra a kutyákra, amelyek megpróbálnak a ranglétrán egy felsőbb pozíciót kiharcolni, vagy időnként kifejezésre juttatják, hogy elégedetlenek a saját pozíciójukkal, azt mondjuk, hogy domináns. A mindenkori rangpozíció próbára tétele egy normális, örökölt tulajdonsága minden kutyának, és nem egy helytelen viselkedési forma. Ezért nem szabad büntetni. Miközben a kutya a maga módján harcol a jobb pozícióért, olyan élethelyzetekbe kerül, amelyik nagyon hasonlít a féltékeny embernek a kedveséért folytatott küzdelméhez. Egy jó falkavezérnek (gazdának) mindenféle kényszerítés, erőszak nélkül is kell tudnia biztosítani a saját és a család többi tagjának felsőbbrangú helyzetét és ezáltal a „féltékeny a kutya“ problémák automatikusan megoldódnak. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a helyes rangsor-rendszer hierarchiája semmiképpen nem tévesztendő össze a diktatúrával, amelyet sajnos túl gyakorta tapasztalok kutyatartóknál tett látogatásaim során.

Egy másik helyzetben az áll elő, hogy egyszer csak érkezik egy új tag az ember–kutya falkába (egy újszülött pici gyerek) akinek a kutya logikája szerint a legalsó helyen kéne lennie a rangsorban. De a kutya szempontjából számtalan jel arra enged következtetni, hogy ez mégsem úgy van. Tehát a kutya tudatában fölborul a rangsor-rendszer, a kutya bizonytalanná válik. Ezt megpróbálja valamilyen testbeszéddel, vagy jelzésekkel a falka többi tagjaival tudatni: az ebből fakadó magatartásformákat a gazdik szintén féltékenységnek szokták elnevezni.

A harmadik említésre érdemes tény, hogy bizonyos kutyafajtákban illetve azok keverékeiben az átlagosnál nagyobb a hajlam a védelmi ösztön kinyilvánítására. Ez nem csak abban mutatkozhat meg, hogy nem akar idegeneket a házba beengedni, őrzi a rábízott tárgyakat vagy megugatja, ha az autóba idegen ember ül be. Egyszerű kötelességtudatnak mondható indíttatásból megpróbálja védeni a falkavezérét vagy az ember–kutya falka rangrendszerben fölötte álló tagjait. Megvédeni pld. idegen vagy szokatlan zajoktól, tárgyak használatától, szagoktól, vagy éppen egy hangosan síró csecsemőtől. Sok esetben az emberek a kutya hasonló védelmi reakcióit és ebből fakadó megnyilvánulásait is féltékenységnek nevezik.

A falkán belüli rangrendszer helyes kialakításának módszerei, a domináns kutyákkal való helyes bánásmód könnyen elsajátítható. Az adott helyzetre legjobban megfelelő módszerekkel, 1-2 órás tréninggel szívesen állok rendelkezésükre.

 

A kutyák lecsillapító szignáljai

A ’90-es évektől egyre több kutyákkal foglalkozó szakember vagy csupán kutyával együtt élő ember ismerte meg a „Calming Signal“ fogalmát. A kifejezés leginkább az eredeti angol kifejezésben maradt meg, és terjedt el a kutyás körökben.

A kifejezés magyar megfelelője csillapító jelzést, nyugtató jeladást jelent.

A farkasok megfigyelését leíró angolnyelvű szakirodalomban gyakorta előfordul a „cut off signals“, az egymás ellen irányuló agressziót leblokkoló, megállító jelzés leírása. A „Calming Signals“ az előbbit megelőző kommunikációs eszköz a farkasoknak. Ezzel tulajdonképpen megpróbálják megelőzni azt, hogy egyáltalán agresszív megnyilvánulás alakulhasson ki.

Természetesen ahhoz, hogy ez a nagyon kifinomult jelbeszédrendszer igazán jól működjön, feltétlenül szükséges, hogy a jeleket adó és a jeleket fogadó állat tudja a jel értelmét, jelentését és használatát. Erre a falka életbenmaradásához elengedhetetlenül szükség van. Mert, ha az állatok a jeleket a falkán belül sorozatosan félreértenék, figyelmen kívül helyeznék, kétszeresen is veszélyeztetnék a falka és ezáltal a faj fennmaradását:

1./ Amennyiben a falkában élő kölykök és fiatal állatok a jeleket nem tudnák megtanulni, értelmezni és használni, a magas szinten szocializált és hierarchikusan felépített falkaélet összezavarodna és fölbomlana. A falka képtelen lenne az élet folyamatosságához feltétlenül szükséges, hatékonyan csak is közösen megoldható feladatokat (zsákmányszerzés, területvédelem, szaporodás, a kölykök nevelése és a falkába történő beilleszkedése, stb.) hosszútávon elvégezni.

2./ A falkán belüli örökös veszekedések, csatározások, tettlegességek anarchikus állapotot hoznának létre. Ebből eredően egyre több legyengült, sérült, beteg állat alkotná a falkát, járványos megbetegedés veszélye állna elő, a falka együttes ereje egyre gyengülne. Ennek eredményeként egyre kevesebb zsákmányt tudnának szerezni és az alultápláltság tovább rontaná a helyzetet. Ezáltal a falka egy kényszerpályára kerülne, amelyik a falka felbomlásához, kipusztulásához vezetne.

Megállapítható, hogy a „Calming Signals” és a „cut off signals” ismerete és használata egyfajta nélkülözhetetlen életbiztosítást jelent a farkasoknak.

 

A kutyák testbeszéde

Az régóta köztudott, hogy a kutyák hangadáshoz (morgás, ugatás, nyüszítés) viszonylag kevés alkalommal folyamodnak. Javarészt testbeszéddel „kommunikálnak”. Közismert az is, hogy a farokcsóválás, a háton hempergés, a melső lábak előrenyújtása és közben a far magasbaemelése, a hátsólábak közé bekanyarított farok, a lelapított vagy éppen „hegyezett” fül, stb. egy-egy kívánságát, akaratát vagy hangulati állapotát fejezi ki az állatnak. A testbeszéd kategóriájába tartoznak a külön elemzést érdemlő arckifejezések, különféle mimikai megnyilvánulások is. Az állat ezekkel és hasonló más testbeszédjelekkel próbál közölni valamit.

Az teszi a dolgot igazán bonyolulttá, amikor a kutya ezt egy olyan emberrel szemben teszi, aki nem ért az egészből semmit, vagy pedig egy olyan állattal szemben, akinél az adott jel teljesen mást jelent mint a kutyáknál – ilyen klasszikus eset pld. a macska. Talán a a legtragikusabb helyzet, amikor egy másik kutyával szemben alkalmazza a testbeszéd jelrendszert, de a másik kutya nem érti vagy félreérti azt. Az okok a következők lehetnek:

• Az ember által történt szaporítása során, generációkon keresztül fokozatosan kihalt belőle a testbeszéd használatának képessége.

• Az ember egy új fajtát hozott létre, amelynél csak is a külső megjelenés volt a szempont és az emberi tudatlanság miatt nem vették figyelembe azokat az anatómiai szempontokat, amelyek elengedetlenül szükségesek lennének a testbeszédhez. Pld. egy Basset szinte egyáltalán nem tudja a fülét a testbeszédénél használni, vagy egy Puli hiába ad le mimikájával jeleket, ha az úgy sem látható.

• Az emberi gyarlóság és az állatok fölötti uralkodás brutális megnyilvánulása miatt a kutya testének megcsonkítása eleve lehetetlenné teszi a normális testbeszéd használatát. A farok, vagy fül csonkítása után a kutyát megfosztotta az ember a farokcsóválás vagy fülhegyezés lehetőségétől.

•A kutya kölyökkorának úgynevezett szenzibilis fázisában (8-12 hét) a saját családjától és más kutyáktól elszigetelten élt. Neki nem volt módja a testbeszéd jelrendszert olyan magas fokon elsajátítani és gyakorolni, mint azon kutyakölyköknek, akiknek a fajnak megfelelő tartási körülmény megadatott.

• Egy traumatikus élmény, egy sokkhatás miatt csődöt mondott a testbeszéd használata. Ez lehet baleset, emberi brutalitás vagy konfrontáció egy olyan nagyobb, erősebb kutyával, aki már eleve a fent említett csoportok valamelyikébe sorolandó.

 

Miért és mit kell egy kutyának lecsillapítania?

A kutyáknál végzett testbeszéd jelrendszerek és más viselkedésrendszerek megfigyelése és tanulmányozása után jöttek rá a szakemberek, hogy a domesztikáció és a kutyafajták szélsőséges különbözősége ellenére is használják a kutyák a lecsillapító jelzéseket, a Calmimg Signal-okat.

A téma egyik legfontosabb, világszerte elismert szakembere ebben a témában a norvég Turid Rugas.

Ő már több mint 30 évvel ezelőtt alapította meg a „Hagan Kutyaiskolát”, mert megelégelte az akkoriban más kutyaiskolákban szokásos oktatási és tréningmódszereket. Saját egyéni módszereket kezdett el kifejleszteni. Később mentőkutyák kiképzésére szakosodott, majd a ’80-as évektől kollégájával Stĺle Řdegaarddal kezdték kutatni és tanulmányozni a kutyák lecsillapító jelzéseit. Az eredmény első publikálása 1992-ben a kanadai „Animals and Us” konferencián történt meg, ahol nagy viszhangot okozott. Ezt a témát érintő előadásai, publikációi először Kanadában és az USA-ban, majd az utóbbi években Európában is döntően hozzájárultak a kutyák viselkedésének jobb megértéséhez.

T. Rugas megfigyelései elsőként bizonyították, hogy a kutyák minden egyes olyan esetben használják a lecsillapító jeleket, amikor meg lehet előzni egy konfliktus létrejöttét. Például kísérletekkel bizonyított tény, hogy ha egy kutya belép egy ismeretlen helyiségbe, ahol számára ismeretlen kutyák és emberek tartózkodnak – azonnal lead egy lecsillapító jelzést. Ezzel közölve, hogy az ő szándéka a belépésével nem ellenséges irányú és nincs szándékában a benntartózkodókkal konfliktusba kerülni. Ugyancsak azonnal lecsillapító jelet ad le egy kutya, ha észreveszi, hogy vele szemben egy másik ember és egy másik kutya közeledik. Ezzel közölve a közeledőknek, hogy tőle nem kell tartaniuk, neki nincs szándékában ellenségesen viselkedni. Ez egy alapvetően megelőző magatartási megnyilvánulás.

Mivel a kutya egy falakállat, ezért a szociális viselkedésének javarészét az esetleges konfliktusok, összetűzések megelőzése határozza meg. Ellenkező esetben fenn áll a veszélye annak, hogy a falkaélet működésképtelenné válik, életbenmaradási képessége drasztikusan lecsökken. Ugyanis a falkán belüli folytonos veszekedések, verekedések és az ezzel járó sérülések, betegségek előbb utóbb lehetetlenné teszik a pontos rangsoron alapuló közösségi életet.

Általánosan az is megállapított tény, hogy a kutyák a konfliktusok megelőzése érdekében, néha a másodperc tört része alatti reakcióval adják le a csillapító jeleket. Ezzel az az alapvető céljuk, hogy az idegen kutyától, embertől, szagtól, zajtól, stresszhatástól, nyugtalanságtól létrejött ingert a másikban is és tulajdonképpen önmagukban is lecsillapítsák.

 

Egy nemzetközi nyelvezet

A kutyák képessége a konfliktusok megelőzése érdekében a lecsillapító szignálok használatával genetikailag örökölt. A világ bármely részén élő kutya megérti a jeleket, függetlenül a fajtájától, nagyságától, színétől vagy nemétől. Tehát a világ teljesen más részéről származó kutya is megtudja magát értetni egy máshonnan származó kutyával.

Bizonyos fajták inkább az egyszerűbb jeleket használják, míg mások a bonyolultabbakat, kifinomultabbakat. Egy kutya, amelyiknek hosszú szőr fedi a fejét effektívebben tudja szándékát a fejének elfordításával, vagy a szájszél megnyalásával közölni, mint a szemének mozgatásával. A jelek különböző használatának megértéséhez képzeljék el a következő helyzetet:

Ön a kutyájával sétál és hirtelen, az egyik pillanatról a másikra szoborszerűen megmerevedik és fejét lassan félrefordítja. Szemben egy másik kutya, félkört leírva, a földet szimatolva közeledik Önök felé, szemlátomást ügyelve arra, hogy az Ön kutyáját oldalról közelítse meg. Ekkor egy másik irányból egy harmadik kutya bukkan elő, amelyik néhányszor leül, közelebb jön néhány lépést, megint leül.

Ebben a példában három különböző kutya, többféle különböző csillapító szignált használt a jelenleg ismert 28-29 -ből. De mind a három egyformán értette a közös nyelvet. Mindhárman úgy viselkedtek, hogy nyugalom maradjon a falkákban. Senki ne pocsékolja el szellemi és testi energiáját haszontalan és destruktív konfliktusokra. Senki ne legyen sérülés veszélyének kitéve és sporóljon az energiájával.

A valóságban igazi túlélési művészeknek nevezhetők az ilyen kutyák.

Amikor mi emberek egy kutya közelébe kerülünk, mindig előttünk áll a választás lehetősége:

• Úgy viselkedünk, olyan mozdulatokat teszünk, olyan testbeszéd jeleket adunk le, amit a kutya fenyegetésnek vesz, és minket az általa leadott lecsillapító jelek semmibevétele miatt ellenségének tekint,

•- vagy pedig figyelembe véve, megértve a kutya által felénk leadott lecsillapító jeleket,

• még jobb esetben viszonozva azokat, kifejezésre juttatjuk barátságos szándékunkat.

Mindegy, hogy melyiket választjuk a kettő közül, az biztos, hogy a döntés alapvetően meghatározója lesz az adott kutyával való kapcsolatunkra, viszonyunkra.

Ha például egy ember, a kutya számára fenyegető testhelyzetet vesz föl, a kutya kényszerítve érzi magát a konfliktus megelőzése érdekében egy csillapító jelet adni. Ha ez nem hozza meg a várt eredményt, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy megpróbálja az embert megmorogni, megugatni, elűzni, elzavarni, stb.

Legalább a kutyákkal közelebbi kapcsolatban álló, foglalkozásuknál fogva kutyákkal élő embereknek jelenthet nagyon nagy segítséget és egy új kommunikációs dimenziót, ha alaposan megismerkednek a kutyák lecsillapító jelzéseinek rendszerével. De az egyszerű családi kutyát tartóknak is ajánlott kipróbálni az alapszintű jelzések adásának és fogadásának rendszerét.

 

Az én kutyám…

DEPRESSZIÓS!

Okok, magyarázatok, megoldások

Gyakorta hallani a gazdiktól ismétlődő jelenségekkel kapcsolatos kérdéseket, megállapításokat: „Az én kutyám ilyen vagy olyan, ezt vagy azt csinálja, így és így viselkedik”– mintha ezek a dolgok belülről fakadó személyiségjegyek, megmagyarázhatatlan és megváltoztathatatlan adottságok volnának. Pedig a rendellenes viselkedés többnyire nagyon is kézzelfogható környezeti hatásokra vezethető vissza, és az esetek nagy részében korrigálhatók

A kutyák egy-egy baleset vagy betegség kapcsán hosszabb-rövidebb ideig fáradtak, kimerültek, letörtek, kedvetlenek, szomorúak lehetnek. A gazdi vagy a másik kutyatárs hirtelen elvesztése, esetleg a megszokott környezetből váratlanul menhelyre, kutyapanzióba, bentlakásos kutyaiskolába, egészségügyi karanténba vagy kennelbe történő kerülés szintén jelentős kihatással lehet a kutyák pszichikai állapotára. Más esetekben látszólag minden külső ok nélkül tapasztal hasonló jelenségeket négylábú kedvencénél az ember. Hozzánk hasonlóan a kutya is lehet lelkibeteg, szenvedhet pszichikai problémákban vagy depresszióban. A balesetek, testi és szervi betegségek esetén természetesen azonnal állatorvosi segítségre szorul az állat. Pszichikai probléma esetén a legtöbb esetben a gazdi és a kutya emberi társai segíthetnek az állaton.

 

Érzelmi betegségek kutyáknál

Amennyiben egy életvidám, mozgékony, jókedvű kutya hirtelen változást mutat a megszokott viselkedéséhez képest és közömbösséget, fáradtságot, kimerültséget, magába zárkózó és szomorkodó magatartást mutat, vagy meglepetésszerűen félni kezd olyan ingerektől, amelyek korábban nem jelentettek számára problémát, akkor érdemes átlagon felüli figyelemmel kísérni néhány napig az állat viselkedését. Ha a tünetek 2-3 napnál hosszabb ideig mutatkoznak, mindenképpen érdemes a kutyát alapos állatorvosi vizsgálattal leellenőrizni. Ugyanis jó néhány testi betegség létezik, amelyik szoros kihatással lehet az állat viselkedési és magatartási változásaira. Amennyiben a kivizsgálás során nem lehet szervi betegséget megállapítani, akkor valamilyen lelki probléma lehet a viselkedésváltozás oka.

A pszichikai megbetegedéseknek többféle változata fordulhat elő a kutyáknál:

        különböző félelmi zavarok

        agreszív megnyilvánulások

        szobatisztasági zavarok

        viselkedési zavarok

        neurózisok

        depresszió.

Depresszió

Az amerikai agyspecialista, R. Sapolsky megállapítása szerint a krónikus depresszió kialakulása az átvivőanyagokkal, a neurotranszmitterekkel áll összefüggésben. Ezek azok az anyagok, amelyeknek segítségével az agykéreg folyamatosan befolyásolja az agynak az ösztönös és érzelmi cselekvéseket irányító területeit. Az ember és a kutya között ebben nincs különbség. A kutyák esetében a legközismertebb neurotranszmitter a szerotonin, amely a jó hangulatért, életvidám és aktív viselkedési megnyilvánulásokért felelős. Vizsgálatok kimutatása szerint minél kevesebb szerotonin van vagy képződik a kutya szervezetében, annál inkább csökken az állat önbizalma, döntőképessége és emelkedik a depressziós megnyilvánulások intenzitása. Minél magasabb a szerotoninszint, annál inkább jókedvű, bátor, domináns, aktív, mozgékony a kutya.

A kutyák hangulatváltozása egy bizonyos határon belül teljesen normális és természetes jelenség. Az egyik nap lehetnek jobb kedvűek, szellemileg és testileg aktívabbak, egy másik nap pedig kevésbé. Az időjárásváltozásokat kísérő légnyomásváltozások, a Föld mágneses terének és energiavonalainak változásai ugyanúgy befolyásolják hangulatukat, mint az emberekét. Egy hétvégi, hosszú biciklitúra, vagy stresszel telített küllemkiállítási nap, netán egy mentőbevetést követö nap után természetesen regenerálódásra van szüksége a kutya szerveinek, legfőképpen az idegrendszerének, ezért teljesen indokolt, hogy ilyen és hasonló esetekben többet pihen, fekszik, alszik, majd a fizikai és szellemi egyensúly visszaállása után ismételten a megszokott hangulatot és viselkedést mutatja.

Ettől eltérően kell kezelni azokat a jelenségeket, amikor látszólag nem történt közvetlen kiváltó esemény, a kutya nem szenved testi betegségben, és mégis hosszabb időn keresztül megváltozott hangulatot és viselkedést mutat. Nincs kedve játszani, letargikusan, kedvetlenül indul a megszokott sétákra, átlagon felül sokat fekszik és alszik, étvágytalan vagy keveset iszik, esetleg csökken a testsúlya. Külön említést érdemel a reaktív depresszió jelensége, amikor ugyanazok a kiváltó okok nem csökkentik az állat aktivitását, hanem növelik: a kutya nyugtalanná válik, gyakran változtatja pihenőhelyét, és éjszaka sem alszik a megszokott nyugodtsággal, ha nem föl-fölébredve járkálni kezd. Amennyiben ezen szimptómák egyértelműen megállapíthatók, akkor mindenképpen érdemes a kiváltó okok keresésére időt és figyelmet szentelni, esetleg szakember segítségét igénybe venni.

A depresszió főbb kiváltó okai:

        a gazdi vagy más közvetlen embertárs elvesztése

        másik kutya vagy egyéb állattárs elvesztése

        élettér, tartási körülmények változása

        a szociális környezet hirtelen megváltozása,

        izoláció, bezártság.

A hosszan tartó depressziós pszichikai állapot csökkenti a szervezet általános védekező- és ellenálló-képességét. Ennek megfelelően a hosszabb ideig depresszióban szenvedő kutyák érzékenyebbé válnak a fertőző betegségekre, és a hasmenés, hányás, gyomor- és bélproblémák szintén gyakori mellékjelenégek lehetnek. Amikor egy kutya a lelkibetegségnek ebben a fokozatában szenved, akkor már általában testhőmérséklet-, szív- és légzésritmus-zavarok is egyértelműen kimutathatók.

Gyakorta a gazdi számára is egyértelműen megfigyelhető külső kísérőjelenségek is jelentkeznek. A szőrzet fénytelenné válik és veszít korábbi esetleges selymességéből, a kutya szeme zavarossá válik, vagy általánosan csökken az érzékszervei által vezérelt reakcióideje. Szélsősőges esetben a gazdi elvesztése és az esetleges bezártságból eredő stressz olyan súlyos depressziót okozhat a kutyánál, hogy megtagadja az élelem- és folyadékfelvételt, belázasodik, és napokon belül életveszélyes állapotba kerülhet.

Mit tehet a gazdi?

        a korábbinál több időt tölteni az állattal, és megpróbálni közös aktivitásokra motiválni;

        a korábbinál hosszabb sétákat tenni, nyugodt és stresszmentes környezetben;

        új játékokkal próbálkozni;

        több simogatással és gyengéd testkontaktussal csökkenteni a depressziós megnyilvánulásokat;

        korábban nem ismert kutyák közé vinni, és azokkal közös játékra motiválni;

        amennyiben korábban két kutya volt egy közösségben, érdemes ismét egy másik kutyát beilleszteni a falkaéletbe;

        valamilyen alternatív állatgyógyászati módszerrel kezelni.

A szakszerű terápia során a fő cél az állatot különféle módon rávezetni arra, hogy érzékszerveivel ismét a valós környzetét, a körülötte élő embereket és állatokat érzékelje. Érdekessé, vonzóvá kell tenni a kutya számára a napi életritmust. Játékos gyakorlatokkal, nyugodt környezetben, de nem a korábban megszokott helyszíneken tett sétákkal, más kutyákkal való találkozásokkal kell érdekessé tenni számára az életet. A szomorkodó, letargikus pillanatokon figyelmének más irányba való terelésével kell átsegíteni.

A hosszabb vagy rövidebb ideig tartó depressziós szakasz kutyánként nagyon szélsőséges lehet. Ugyancsak nagyon eltérő lehet a depressziót követő rehabilitáció időszaka is. Tapasztalati megfigyelések alapján elmondható, hogy az élettér és tartási körülmények megváltozásából eredő depresszió tovább tart és súlyosabb lehet, ha a változás negatív irányú. Ezzel szemben a rosszabb körülményekből jobba kerülő kutyák viszonylag gyorsan alkalmazkodnak az új környzethez, új falkatársaikhoz, az esetleges depresszív megnyilvánulások enyhébbek, és nem is tartanak olyan hosszú ideig.

Kezelési lehetőségek

A klasszikus állatgyógyászati módszerek arra irányulnak, hogy gyógyszeres kezeléssel befolyásolják az állat agyában a neurotranszmitterek mennyiségét, illetve termelődését. A fitoterápia, vagyis a növényi terápia nagyon kedvezően hozzájárulhat a depressziós kutya állapotának javulásához. A népi gyógyászatban is használt lyukaslevelű orbáncfű (Hypericum perforatium) virágszirmaiban és leveleiben megtalálható hatóanyagok rendkívül kedvező hatásúak a hangulati és érzelmi mélypontra jutott kutyák állapotának javításában. Gyógyszertárakban és gyógynövény-szakboltokban filteres tea és kapszula formában recept nélkül egyaránt kapható ez a szer.

A homeopatikus szerek közül az Ignatia, a Pulsatilla és a fönt említett orbáncfűből készített Hypericum perforatum alkalmas a depresszió leküzdésének elősegítésére. A pontos potencia és adagolás végett ajánlott homeopatikus tapasztalatokkal rendelkező állatorvoshoz fordulni. A Bach-virágkivonatok közül a Nr. 11 szil (Ulmus procera), Nr. 21 vadrepce (Sinapis arvensis) és a Nr. 30 szelídgesztenye (Castanea satival) virágokból megfelelően összeállított keverék szintén jelentősen hozzájárulhat a depressziós tünetek elmúlásának meggyorsításához. A fentiek mellett ajánlatos a depreszióban szenvedő kutya táplálékában megnövelni azokat a természetes húsanyagokat, amelyek átlagon felüli mennyiségben tartalmazzák a tryptophan nevű aminosavat tartalmaznak: ilyen a hal, a csirke- és a pulykahús.

Tapasztalatok szerint a fenti lehetőségek rendkívül jól kiegészíthetik és támogathatják, de nem helyettesíthetik a depresszív állapot elmúlását elősegítő célirányos tréninget, a környezeti és tartási körülményeknek, valamint az ember és a kutya kapcsolatának megváltoztatását. A különböző gyógyszeres kezelések és terápiák nem pótolhatják azt, hogy a gazdinak és az állat emberi társainak a korábbinál több időt kell tölteni az állattal, és megpróbálni közös aktivitásokra motiválni, figyelmét elterelni, új életperspektívát fölajánlani számára.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

szerencsés pénz

(Szerencséspénz, 2010.07.03 11:08)

Keress naponta akár 100 euró-t, próbáld ki ingyen! http://szerencsespenz.c8.hu