Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anatómia

2009.07.11

A ló szőre:

A lovak sörényéből vagy farkából származó, 20-90 cm hosszú, többnyire fekete szőrszál. A lószőr vastag, fényes és rugalmas képződmény, és minthogy belsejében egy cső (medulla) húzódik, meglehetősen könnyű. A sörényt alkotó 50-150 mikron átmérőjű lószőr lágyabb, a 75-280 mikron átmérőjű farokszőrök durvábbak, rugalmasabbak.

A ló fogazta:

A lovaknak akár 42 foguk is lehet: 12 metszőfog, 24 zápfog, 4 szemfog és 2 farkasfog. Vannak lovak, amelyeknek nem nő farkasfoguk, a kancáknak pedig általában hiányoznak a szemfogai. A metszőfogak a száj elején találhatóak, és a legelésnél van szerepük. Mellettük a szemfogak nőnek, hátul pedig a zápfogak helyezkednek el. A zápfogak rágják meg az élelmet, melyek a folyamatos koptatás során élessé válhatnak. Ha vannak farkasfogak, akkor azok az állkapocs felső részén, a zápfogak előtt találhatóak.

A lovak fogazata rendszeres odafigyelést igényel, legalább félévente ellenőrizni kell. A lovak fogai egész életükben nőnek, és a kopás miatt néha egyenetlenné és élessé válhatnak. A farkasfogak néha kényelmetlenek lehetnek az állatnak, így lehet, hogy ki kell húzatnunk.

A fogak kb. 1/4 cm-t nőnek évente, és ugyanilyen ütemben kopnak. Az állatorvos reszelővel simítja el az éles részeket.

A ló látása:

A ló látása nem különbözik más síkvidéki legelő prédaállatok látásától. E fajoknak a lehető legszélesebb területet kell átlátniuk, hogy a veszélyeket minden irányból észlelhessék.
A szemek a fej két oldalán helyezkednek el, nem előrenézőek. A biztonságérzet és a jó közérzet eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy a ló szemmel tarthassa a környezetét. Természetes élőhelyükön a fűevők naponta mintegy 11 órát töltenek lehajtott fejjel legelészve, amely testhelyzet lehetővé teszi, hogy evés közben csupán a fej kis fordításával beláthassák az egész terepet. Ezért nehéz észrevétlenül megközelíteni egy legelésző lovat. Menet közben, hogy jobban lássa a maga előtti útszakaszt, nyakát meghajlítja, fejét kicsit behúzza.
A ló pupillája nem kerek, hanem vízszintesen ovális, ami széles, de lapos látóteret biztosít neki, ezért könnyen megijed a látóteréből éppen kieső, feje fölött lévő dolgoktól. A ló oldalra nem lát térben, ezért ha valami oldalról megijeszti, oldalra próbál kitérni, mivel nem tudja eldönteni, mi az és milyen messze van. Lóháton ülve is mindig lovunk "szeme előtt" vagyunk, folyamatosan szemmel tart minket.
Régi hiedelem, hogy a ló színvak. Azonban ez nem igaz, mivel bebizonyosodott, hogy szemükben az emberéhez hasonló színérzékeny sejtek találhatóak
.
Legjobban a narancssárgát, sárgát, és a pirosat látják, de meg tudják különböztetni a zöldet is. Viszont a kéket és az ibolyát már nem érzékelik megfelelően.

A ló szemgolyója:

A Ló szem héja:

A ló színlátása

Régi hiedelem, hogy a ló színvak. Bebizonyosodott azonban, hogy szemükben az emberéhez hasonló színérzékeny sejtek vannak. Úgy tűnik, hogy leginkább a sárgát, a narancssárgát és a pirosat látják, de meg tudják különböztetni a zöldet is, viszont a kékkel és az ibolyával már problémáik vannak.

A ló hallása

A lovak hallása rendkívül kifinomult, sokkal jobb, mint az embereké: mélyebb és magasabb hangokat is képes érzékelni.
Az embernél hamarabb és nagyobb távolságról meghallja más lovak hívójelét, autók hangját, stb. Szabadon tartott lovak hamar és messziről felismerik gazdájuk autójának hangját és társítják egy bizonyos személy feltűnésével.

A fül kettős érzékszerv, a hallás és az egyensúlyozás szerve. Három részbőla , a külső,középső és a belső fülből áll.
A külső fül részei: a fülkagyló és az ezt mozgató fülizmok, továbbá a részben porcos, részben csontos hallójárat. Lóban a felálló fülkagyló hosszú, szabad végén kihegyesedik, a fülkagyló vázát rugalmas porc alkotja. A szűk, porcos hallójárat 2,5-3,5 cm hosszúságú, csontos hallójáratban folytatódik. Ennek belső végét a dobhártya zárja le, elválasztva a külső fület a középsőtől.
A középső fül a sziklacsontban helyeződik, a dobüregből és az ebben lévő három hallási csontocskából áll, ezek: a kalapács, az üllő és a kengyel. A kalapács a dobhártya belső falával összenőtt, a dobhártya rezgéseit átveszi és továbbítja az üllőnek. Utóbbi a lencsecsontocska közbeiktatásával a harmadik hallási csontocskához, a kengyelhez kapcsolódik. A kengyel talpa a belső fül csontos tornácának ovális lyukára fekszik és azt.
zárja. A dobüreget a garatüreggel- ezáltal a külvilággal- az Eustach-fél fülkürt köti össze. A fülkürt csontos és porcos fé1csatorna, amelyben a kibélelő nyálkahártya rés- szerű csövet képez. Lóban a fülkürt nyálkahártyája kitüremkedik, és a koponya alapja, a garat és az első nyakcsigolya közötti területen a légzacskót képezi. A légzacskóba és a dobüregbe a fülkürtön át jut levegő a garat felől és ott kiegyenlíti a külső hallójárat felől ható légnyomást. A légzacskó a fej mozgatásakor a nyomáskülönbségek kiegyenlítésével a nyelést segíti. Ezenkívül szerepe van még nyerítéskor és kilégzéskor is.
A belső fül ugyancsak a sziklacsontban van. Falát a csontos tömkeleg (labirintus) adja. Ennek részei: a tornác, a csiga és a félkörös ívjáratok. A csontos labirintuson belül foglal helyet a hártyás tömkeleg, amelynek üregét víztiszta folyadék, az endolimfa tölti ki. A hártyás tömkeleg részei közül a hártyás ívjáratok az egyensúlyozás szervei, a csiga- járat pedig a tulajdonképpeni hallószerv hordozója, benne helyeződik a Corti-féle szerv, amely hallószőrsejtjeivel a hangérzés felvételére szolgál. A ló hallása igen jó.
 

A ló halló csontocskái:

A ló testrésze:

A ló patája:

A pata a harmadik ujjpercen (patacsont) tokszerűen alakult, palaszürke vagy viaszsárga, ferde, csonkakúp alakú, módosult köztakaró. A patán a bőr szerkezete módosult: nincsenek rajta szőrök, csaknem hiányoznak a mirigyek, a hámréteg rendkívül elszarusodott, megvastagodott, és szarutokot alkot, az irha is erősebben kifejlődött; a bőr alatti kötőszövet viszont a pata egyes helyein (nyír, sarokvánkos) megvastagodott, másutt (fal, talp) teljesen eltűnt.

A pata egyes részeinek megfelelő hámrétegből a szarutok alakult ki, ezen belül a patairha és alatta a pata bőr alatti kötőszövete található. Ez utóbbi a pata fali és talpi részén hiányzik. A szarutok fali részén, a szarufaion makroszkóposan is elkülöníthető három réteget találunk: a fedő-, oszlopos- és lemezes réteget 

A szarufal alsó széle, A a hordozószél a talpon túlterjed, és a talppal a világosabb, morzsalékony, kb. 3 mm széles, fehér vonal köti össze (a patkószöget e vonal külső szélébe szokták verni). A fehér vonalnak a hordozószél külső petemétől való távolsága jelzi a szarufal vastagságát (leg- vastagabb a szarufal a hegyfalon). A szarufalnak a pártaszéltől a hordozószélig mért távolsága a hossza. Ez legnagyobb a hegyfalon. A hegyfal a talajjal 45-55°-os szöget zár be. Ez az elülső patákon hegyesebb szög, a hátulsókon meredekebb. Az elülső végtag patája kissé nagyobb és terültebb. A hátulsó patán a talp homorulata kifejezettebb. Az újszülött és a felnőtt állat patáinak alakja és méretarányai eltérnek egymástól. Az újszülött csikó kúp alakú patáján a pártaszélen mért körméret sokkal nagyobb a hordozó szélen mért körméretnél. A talp homorulatát ideiglenes, nyálkás, rugalmas szaru tölti ki és védi. Ez néhány nap alatt beszárad, a második hét végén le is válik a talpról és a nyírről (mesterséges eltávolítása káros). A saroktámasztók nagyobb fejlettsége is feltűnő az újszülött patáján.

 A pata szaruja a hordozószélen, a saroktámasztókon, a talpon és a nyíren állandóan kopik, de pótlódik is. A szaru növekedése havonta kb. 0,8-0,9 cm, ezért a hegyfal szaruja a pártaszéltől a hordozószélig mintegy 12 hónap alatt pótlódik. A talp és a nyír szaruja két hónap alatt megújul.

A ló szaglása

A szaglás szerve az orrüregben a felső orrjárat és orrkagyló hátulsó részén, a szagló- nyálkahártyában helyeződik. A nyálkahártya itt vaskosabb és lágyabb, sajátos mirigyeket tartalmaz, váladéka hígan folyó. Szaglás csak nedves nyálkahártya-felületen lehetséges. A hámba orsó alakú szaglóhámsejtek találhatók. Ezek módosult idegsejtek. Szabad felületükön szaglószőrök vannak. A sejtek alapjából erednek a szaglóideg rostjai, amelyek a koponyaüregbe térve az agyvelőbe jutnak. A szaglósejtekre gázok vagy gáz állapotú anyagok hatnak. A ló szagló szerve fejlett, szaglása jó, ez segíti a környezet felőli tájékozódásban, a nőstény felkeresésében, az idegen felismerésében.

A ló szaglása viselkedésének egyik létfontosságú eleme. A kancák a szaguk alapján ismerik fel a csikóikat, a mének is így azonosítják a párosodásra hajlamos kancákat. A lovak szaglásuk segítségével találják meg a vizet is.

A ló ízlelése

Az ízlelés szervét a száj- és garatüregben, legnagyobbrészt a nyelv nyálkahártyájában elhelyezkedő ízlelőbimbók alkotják. Az ízlelőbimbók érzéki (ízlelő)- vagy szőrsejtekből és támasztósejtekből állnak. A nyálban oldódó ízanyagok a szőrsejtek felületére jutnak, ingerületet keltenek, és a sejtek alapjától induló ízérző ideg rostjai a nyúltagyvelő ízlelő- magjaiban végződnek.

A lovak kedvelik az édes ízt. A mérgező növényeket szaguk és ízük alapján hamar felismerik, mivel ezek keserűek. A ló azonnal kiköpi, ha ismeretlen ízt érez, vagy amelyet nem szeret. Hamar rászokik a nyalánkságokra is, és már fiatalon megtanul cukor ?kunyerálni?.

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Válasz

(Viki szerk., 2009.10.30 11:58)

Szia! A fiú lovat csődörnek vagy ménnek nevezik. Köszi, hogy itt jártál! ^.-

Lili

(Lili, 2009.10.29 14:09)

hello! megtudnátok mondani nekem hogy a fiu lónak mi a neve mert járok lóvagolni és elfelejtettem.